Csirkemell zöldbabbal

Nem először főzök ilyet, de azért néha szabad ismételni. Most – azon kívül, hogy szeretem – azért vettem újra elő, mert nagyon remélem, hogy hamarosan lesz a piacokon friss, új zöldbab, és így már bátran el merem használni a tavaly befagyasztottat.

Szerintem remekül beleillik egy súlycsökkentő diétába, ha még fokozni akarjuk, akkor tejföl helyett joghurttal készítsük.

Cikkajánló

Találtam egy (szerintem) érdekes cikket az nlcafén, szerzője a low carb diéta mellett érvel. Az én véleményem továbbra is az, hogy aki diétába, illetve életmódváltásba akar fogni, tájékozódjon minél több helyen, aztán válassza ki a számára megfelelő módszert.

A szín is számít

Nem akarok semmiféle tudományos fejtegetésbe bocsátkozni az emésztésről, erről sok helyen lehet olvasni, pl. ahonnan az alábbi idézet való.

Természetesen az étkezés biológiai szükséglet, de mellette az örömforrások egyike is. Számtalan érzékszervünk segíti ezeket a folyamatokat: látás, szaglás, ízlelés. Egy szépen feldíszített, megfelelő színharmóniájú étel ösztönösen megindíthatja a nyálelválasztásunkat anélkül, hogy a falatot a szánkba vettük volna.

Ennek szellemében ajánlom ezt a kellemesen színes ebédet, ami finom is, gyors is, egyszerű is, és remélhetőleg kellőképpen beindítja az emésztőnedveket túlzott kalóriabevitel nélkül. (A csirkecombot én padlizsánkrémmel (zakuszka) kentem be, de ez lehet paradicsompüré vagy paprikakrém is, ízlés szerint csípős vagy nem.)

Citromos csirke

csirkemell szeleteket enyhén besóz, megken mustárral, megszór borssal (recept szerint színesbors, nekem citrombors került a kezembe, azzal nagyon finom volt), kis olajon kisüt, citromlét csepegtet rá
(én lime-lét tettem rá, tulajdonképpen a lime-hoz kértem ötleteket és ezt az egy receptet kaptam)

a nem-fogyókúrázóknak volt mellé rizs, de szerintem krumplipüré még jobb lenne hozzá

Tüzes nyárs sok zöldséggel

Sok zöldség, kevés hús, csípős, fűszeres = zsírégető és főleg gyors:-)

Hozzávalók:
kb 20 dkg pulykamell filé, nagyobb kockákra vágva
fél szál póréhagyma
30 dkg csiperkegomba
1 kisebb cukkíni
1 kis padlizsán
1 piros és 1 sárga kaliforniai paprika

a páchoz:
1 kis hagyma
2 evőkanálnyi csípős darált paprika krém (nekem van házi, Édesanyám teszi el minden évben. Ha nincs ilyen, jó hozzá az Erős Pista)
½ kávéskanálnyi só
1 kávéskanálnyi őrölt fahéj
½ kávéskanálnyi őrölt gyömbér
frissen reszelt szerecsendió
1 késhegynyi őrölt szegfűszeg
1 dl olivaolaj

A páchoz a hagymát egészen finomra vágom, szinte pépesre. Ezután összekeverem a sóval, a fűszerekkel, csípős darált paprika krémmel és az olajjal, aztán a páccal alaposan összeforgatom a husit és beteszem a hűtőbe. Minél tovább marad, annál finomabb; ez lehet pár perc, de nálam majdnem 1 nap volt.

Sütés előtt feldaraboltam a zöldségeket, a nyársra szánt gomba kivételével: a cukkínit és padlizsánt szeleteltem, a gombát mérettől függően feleztem-negyedeltem, a pórét felkarikáztam, a paprikát kockákra vágtam. A cukkínit és padlizsánt kevés vajon megsütöttem, melegen tartottam. A gombát, paprikát, pórét felváltva nyársra húztam a husival és tapadásmentes bevonatú vasserpenyőmben többször megforgatva megsütöttem. Mikor majdnem készen voltak, melléjük szórtam a maradék zöldséget, hozzáöntöttem a maradék pácot és pár perc alatt ress-ropogósra sütöttem a zöldségeket az isteni ízű, kellemesen csípős, fűszeres pácba.
2 bőséges adag lett belőle.
A pác ötlete innen származik.

Salátaétel

A saláta is eléggé tág fogalom, régebben szinte kizárólag ecetes és (nagyon) cukros bő lében úszkáló zöldsalátát, esetleg hajszálvékonyra gyalult, lesózott és kinyomkodott, ízevesztett uborkát értettek alatta. Sokan nem tettek különbséget a „saláta” és a konzervált „savanyúság” között. Bízom benne, hogy ez már kezd átalakulni, és egyre többen megismerik és megkedvelik a salátákban rejlő lehetőségeket. Amennyire én tudom, más országokban nem nagyon szokás a főétel mellé enni a salátát, leginkább előtte, talán utána.

A saláta több alapanyag keverékéből készült, általában hidegkonyhai étel, amit önállóan vagy köretként (angolul: „side salad”) fogyasztanak. A fejessaláta nem mindegyik salátának az alkotórésze. Számos nyelvben a két fogalomra eltérő szavakat használnak, pl. angolul a „salad” az ételt, a „lettuce” a fejessalátát jelenti. Viszonylag magas tápértékük és nagy vitamintartalmuk miatt a saláták az egészséges táplálkozás, a feljavító és diétás étkezés nélkülözhetetlen kellékei. (Wikipédia)

Egyik, az orosz konyha eléggé elterjedt és közkedvelt salátája a fokhagymás-majonézes sárgarépa, amit én csirkemell-kockákkal dúsítottam (mivel én kedvelem a húst), így önmagában is megfelel egy vacsorára vagy reggelire.

A tonhalsaláta konzervből készült, szintén nem hiányzik hozzá a kenyér, bár azzal sem rossz. Én pomelót használtam hozzá, de csak azért, mert éppen volt – úgyis túl nagy. Egyébként grapefruittal is nagyon kellemes, pikáns ízű saláta.

Az alapoktól: húsleves

A tegnapi leves postom után az Adminisztrátor:-)) küldött egy megjegyzést, miszerint érdemes lenne elmélyülnünk a jó húsleves titkaiban. Nem szeretném "osztani az észt", csak leírom hogy én hogy főztem a kérdéses leves(t)eket.
Utána olvastam a szakirodalomban, és sikerült megint egy olyan témát találnom amiről hirtelen vagy 30-féle módot leltem. Ahány ház, annyi leves..és misztikum ( csak darált borssal, egyszer leforrázzuk, fél napot főzzük, ne süssön bele a nap a fazékba..stb ).
Nem tudom, a leghosszabb főzést a gyöngytyúknak szoktam adni, de azt is szét bontom, és így sem fől többet mint max 3 óra, de az már nyugdíjas tyúkból volt.

Sok a duma, lássuk a tényeket: Húsleves by max:

2 db csirke mellcsont ( bőrrel, porcogóval ), 2 db far-hát, szinten kopletten. Megmosom alaposan, a far-hátat középen elvágom, mert így könyebben elfér a fazékban. Hideg vízzel felengedem ( a fazék 5,8 l-es, ebbe a húsra kb rájön 3,5 l !hideg víz! ), teszek rá 1 ek sót, és elkezdem kis energián főzni. Azért csak 1 ek a só, mert inkább a végén sózom, ne érjen meglepetés, és a sók sem egyformák, biztos ami biztos.

Megpucolom a zöldségeket:
3-4 közepes répa, 2-3 fehérrépa, 1/2 karalábé, 2-3 rózsa karfiol ( a többi mehet az azték karfiol-ba ), 1 vöröshagyma ( a legutolsó belső vékony vörös héját rajta hagyom, természetes szinezőanyag ), 3-4 ducibb fokhagyma, 1 ökölnyi burgonya, 1/4 zeller gumó, 1 tv paprika, 1 paradicsom, 1 db szárított fűszer paprika.
Ennyi minden nem mindig megy bele, a lényeges, ami fontos: hagymák, répák, burgonya, de szoktam úgy is csinálni hogy több zöldséget főzök bele, és akkor abból készítek egy házi franciás salit, joghurtos majonézzel, gyors vacsiként.


A répákat egyforma darabokra vágom ( kb. ujjnyi vastagra ), a krumplit és a vöröshagymát egészben, a zellert és a karalábét 3-4 cikkre, a paprika magházát kiveszem. Mindent bele teszek a fazékba, kivéve a fokhagymát. Egy kicsit feljebb veszem az energiát és felforralom. A tetején képződött habot leszedem egy szűrőkanállal, és ha már nem habzik tovább, takarékra teszem, és most teszem bele a fokhagymát, és kb. 10 szem fekete borsot. ( így nem kell a szűrésnél vadászgatni őket ).
Lassú tűzön addig főzöm, míg a zöldségek megpuhulnak ( ez kb.: 1-1,5 óra. ), most kóstolok, mert már minden íz előjött, ha kell sózom.
Lezárom az energiát, és hagyom még egy kicsit, kb 1/2 órát, és utána leszűröm.
A csontos részeket külön teszem, késöbb lefosztom, kiváló a saliba, vagy elteszem és később hasznosítom ( pl: húsos-ravioli-t készítek belőle )
A hagymákat és a paprikát kidobom ( bár néha elcsábulok és megeszem a fokhagymát ), ha esetleg a zeller és a karalábé fás, akkor azt is kidobom.
A levest átszűröm, ha nagyon zsírosnak találom akkor 2-3 papírtörlővel leszedem a tetejéről a zsírt ( simán egyesével ráterítem a tetejére, és a zsír fenn marad a papíron, azt kidobom, általában 2-vel már szép tiszta lesz ).

Ha olyan levest csinálunk ami hasonlít az újházy módon elkészítettre, akkor a húst és a zöldséget gyufa nagyságúra vágom és a végén annyi levessel forralom őssze amennyit kitálalunk.

A natúr levest a legkönyebb eltárolni ezért a főtt zöldségeket és a húst külön tálban szoktuk eltenni.
Tészta befőzése: veszek ki a kész levesből egy kis edénybe pár merőkanállal, vagy sima vegetás vízben főzőm ki a tésztát, és úgy adom tálaláskor az asztalra. Utóbbinál tálalás előtt leszűröm a segédléről.

Remélem hogy kipróbáljátok, és beszámoltok róla, hogy sikerült ( amiénk finom lett:-)) ).

A "gyógyító" leves

Köszöntök minden kedves Olvasót, és megköszönöm a lehetőséget hogy megjelenhetek.

Egészséges étkezés, diéta, természetes dolgok...stb, nehéz felsorolni azokat a fogalmakat, melyek ezt a blog-ot jellemzik.

Okos dolgokat sokat lehet olvasni a neten, de gyakorlati útmutató szerintem kevés van. Remélem hogy sikerül egy biztonságos kis "szigetet" kialakítanunk és megmutatnunk, hogy ebben a globalizált világban is módot tudunk teremteni a "normális" ételkészítésre/étkezésre.

Csatlakoznék az előttem szólókhoz, azt hiszem újat már nem igazán tudok mondani, alaposan ki lett a téma taglalva, ezért szorítkozzunk a gyakorlati dolgokra.




Régi népi bölcsesség a húsleves gyógyító ereje, de talán annyira nem tudatosított, hogy mennyire jól lakatja az embert, ha eszik egy csészével.
Együnk hát ebédre/vacsorára egy tálka levest. Hiszen ezt akár egy kis termoszban is eltudjuk vinni a munkahelyünkre, csak egy csésze kell és egy kanál, már ehetjük is. Sokkal jobban járunk vele, mint egy zacskós levessel.
Ahogy már a light ebéd-nél is leírtam, amikor csirke/sertés húst vásárolok, előnyben részesítem a csontosabb dolgokat ( mell, comb, karaj ), és a leeső darabokból levest főzök. Ha akkor nincs rá idő, elrakom a fagyasztóba, arany tartaléknak.
Ha lefőzöm, és nem használom el azonnal, akkor abból fagyasztok le, ( családi 450 gr-os tejfölt/kefírt/joghurtot veszünk, és annak a kimosott fedeles poharában tesszük el ) és szükség esetén előveszem, kiolvasztom és azzal engedem fel a krémlevest ( pl.: a borsókrémleves-em ), és nem kockával ( bár őszintén bevallom, van egy dobozka kékcsirkés [] a kamra polcon, amolyan mentőkötélnek )

Azt gondolom hogy a húsleves főzés folyamata, mint alapdolog, mindenki számára ismert ( bár lehet hogy érdemes volna ezeknek a "titkoknak" a megosztására is szánni egy postot ).


A képen a csütörtöki ebédem látható, annyit extráztam rajta, hogy nem főztem bele tésztát, ( távozz szénhidrát ) hanem inkább "keletiesre" vágtam egy újhagyma zöldjét ( jöjj természetes C vitamin ), de csak a zöldjét!, és azt kevertem a gyufára vágott főtt zöldségekhez, és öntöttem fel a forró levessel.


Hajrá, elő a csészékkel, merítsünk egy adag levest, fogjuk a kezünkbe, és olvassuk el mit is írtak ma a gasztrobloggerek:-))

Jó étvágyat!

Minden kezdet nehéz

Nem akarok hosszú bevezetőt írni, egyébként is a kedves társak már minden alapvetőt elmondtak, csak néhány gondolat a saját és a közeli ismerősök tapasztalataiból.
Az egész diéta vagy váltás sikere attól is függ, hogy milyen étrendet választasz. Ezt úgy értem, hogy ha homlokegyenest másképp akarsz ezentúl étkezni, mint amit megszoktál vagy szeretsz, akkor garantáltan nem lesz sikeres a vállalkozás. Például ha én úgy döntenék, hogy nem eszem többé húst, mert az sokak szerint ártalmas, akkor igen hamar föladnám a dolgot. Ezzel mindössze azt akarom mondani, hogy kinek-kinek úgy kell kiválasztania a követendő étrendet, hogy ne tegyen erőszakot a kialakult ízlésén, és biztosan meg lehet találni azon belül is a kedvezőbb és kevésbé ártalmas változatot.

Ezért nagyon jó ötlet szerintem ez a közös oldal, mert remélhetőleg mindenki fog találni olyan ötleteket és recepteket, ami pont az ő ízlésének felel meg (talán egy kis kompromisszummal).

Nem utolsó szempont az sem, hogy mennyi a fölösleg, amitől valaki meg akar szabadulni. Én úgy láttam mindig, hogy az 5–10% (a testsúlyhoz, pontosabban testtömeghez képest) nehezebben megy le, mint az ennél nagyobb. Fontos, hogy emiatt ne adjuk föl idő előtt.

Az sem mindegy, hogy hány évesek vagyunk, talán mondanom sem kell, hogy minél fiatalabb valaki, annál könnyebb a dolog.

Fentiek alapján az én diétásnak mondható receptjeim főleg hús, zöldség és tejtermék összetételűek (meg fűszerek), a szénhidrát az, amit én leginkább csökkenteni tudok különösebb szívfájdalom nélkül.

Elsőnek egy jó kis salátát ajánlok, vége felé jár – remélem – a tél, ilyenkor nagyon fontos a vitaminpótlás, és akkor már miért ne legyen finom is.

Ehhez jégsalátát, póréhagymát, jégcsapretket és egy hegyes, csípős zöldpaprikát használtam, sóval, zöldfűszerekkel (bazsalikom, kakukkfű, rozmaring) ízesítettem, joghurttal összekevertem.

Hogy legyen egy meleg étel is, karfiollal együtt sült csirke, ami egyszerű, kényelmes és jó. Már a lányom is elkészítette, a képen az ő műve.