2008. február 2., szombat

A "gyógyító" leves

Köszöntök minden kedves Olvasót, és megköszönöm a lehetőséget hogy megjelenhetek.

Egészséges étkezés, diéta, természetes dolgok...stb, nehéz felsorolni azokat a fogalmakat, melyek ezt a blog-ot jellemzik.

Okos dolgokat sokat lehet olvasni a neten, de gyakorlati útmutató szerintem kevés van. Remélem hogy sikerül egy biztonságos kis "szigetet" kialakítanunk és megmutatnunk, hogy ebben a globalizált világban is módot tudunk teremteni a "normális" ételkészítésre/étkezésre.

Csatlakoznék az előttem szólókhoz, azt hiszem újat már nem igazán tudok mondani, alaposan ki lett a téma taglalva, ezért szorítkozzunk a gyakorlati dolgokra.




Régi népi bölcsesség a húsleves gyógyító ereje, de talán annyira nem tudatosított, hogy mennyire jól lakatja az embert, ha eszik egy csészével.
Együnk hát ebédre/vacsorára egy tálka levest. Hiszen ezt akár egy kis termoszban is eltudjuk vinni a munkahelyünkre, csak egy csésze kell és egy kanál, már ehetjük is. Sokkal jobban járunk vele, mint egy zacskós levessel.
Ahogy már a light ebéd-nél is leírtam, amikor csirke/sertés húst vásárolok, előnyben részesítem a csontosabb dolgokat ( mell, comb, karaj ), és a leeső darabokból levest főzök. Ha akkor nincs rá idő, elrakom a fagyasztóba, arany tartaléknak.
Ha lefőzöm, és nem használom el azonnal, akkor abból fagyasztok le, ( családi 450 gr-os tejfölt/kefírt/joghurtot veszünk, és annak a kimosott fedeles poharában tesszük el ) és szükség esetén előveszem, kiolvasztom és azzal engedem fel a krémlevest ( pl.: a borsókrémleves-em ), és nem kockával ( bár őszintén bevallom, van egy dobozka kékcsirkés [] a kamra polcon, amolyan mentőkötélnek )

Azt gondolom hogy a húsleves főzés folyamata, mint alapdolog, mindenki számára ismert ( bár lehet hogy érdemes volna ezeknek a "titkoknak" a megosztására is szánni egy postot ).


A képen a csütörtöki ebédem látható, annyit extráztam rajta, hogy nem főztem bele tésztát, ( távozz szénhidrát ) hanem inkább "keletiesre" vágtam egy újhagyma zöldjét ( jöjj természetes C vitamin ), de csak a zöldjét!, és azt kevertem a gyufára vágott főtt zöldségekhez, és öntöttem fel a forró levessel.


Hajrá, elő a csészékkel, merítsünk egy adag levest, fogjuk a kezünkbe, és olvassuk el mit is írtak ma a gasztrobloggerek:-))

Jó étvágyat!

1 megjegyzés:

(súly)Vesztőhely írta...

Max szerintem nyugodtan beírhatod ám a húsleves-receptedet :-) Egyrészt azért, mert hány húsleves, annyi szokás, másrészt meg közel sem biztos, hogy minden idetévedő előtt nyílt titok a húsleves készítése.

Ha csak én visszagondolok, hogy pár éve, amikor hamvas leányka voltam, nekem például sejtelmem se lett volna hogy hogyan kezdjek bele akár egy húslevesbe is (olyan alap dolgokról nem volt fogalmam, hogy mikor tegyem bele a húst, mikor a zöldséget, mennyi ideig főzzem, egyáltalán milyen fűszereket használjak stb.) Ma már akármit tudok főzni (nagyjából), de akkoriban, ha azt mondják nekem, hogy "nyilván tudsz húsleveset főzni, úgyhogy nem mondom el a receptet", akkor szégyenkezve elkullogtam volna, hogy nem, bizony nem tudok.

Írd be ennek a gyönyörű levesnek a receptjéééét :-))) lécci-lécci-lécci!! :-)