A következő címkéjű bejegyzések mutatása: -Sütis néne. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: -Sütis néne. Összes bejegyzés megjelenítése

2008. február 11., hétfő

Sós köles alap

.

Köles alap (sós változat)

Hozzávalók:

- 25 dkg köles
- 1 fej vöröshagyma
- olaj
- zöldség alaplé ( mindenképp házi, nem ám valami kis kockát dobunk vízbe és azt használjuk!!!)
- só

A hagymát megtisztítom, feldarabolom, és kevés olajon üvegesre pirítom.
A kölest megmosom, lecsöpögtetem, majd hozzáteszem a hagymához, kicsit még pirítom.
Ezután felöntöm dupla mennyiségű zöldség alaplével (azért ezzel, mert ettől lesz igazán jó íze), és sózom.
Ha felforrt a lé, kis lángon, fedő alatt főzöm, míg megpuhul, kb. 30 percig.

Ez lenne az (sós)alap, ezután már csak fantázia kérdése, hogy mit kezdünk vele...;-)

Szójaszószos hajdina leves

.
Hajdina leves

Hozzávalók:

- 2 db gomba
- egy marék hajdina
- 1 fej vöröshagyma
- 3 gerezd fokhagyma
- 2 db sárgarépa
- 1 db petrezselyem gyökér
- fél fej zeller
- olaj
- 2-3 ek. szójaszósz
- só, bors
- egy marék retek csíra(el is hagyható)
- 1 l zöldség alaplé (vagy víz)


A hagymát megpucolom, aprítom, dinsztelem egy kevés olajon.
Felöntöm egy liter zöldség alaplével (vagy vízzel), beledobálom a tiszított, aprított, zöldségeket és a gombát .
A levest felforralom.
A hajdinát megmosom, majd hozzáteszem .
Kb. 30 percig főzöm, ekkor sózom, borsozom és mehet bele a retekcsíra. (Ezt leves betét helyett használtam, és mivel nemrég csíráztattam egy adaggal, így volt itthon. Ha nincs kéznél, elhagyható.)
Ha kész a leves hozzáöntöm a szójaszószt, összekeverem, és ennyi.
Jó étvágyat hozzá!

A köles és a hajdina..

Nos, úgy gondoltam, hozok egy kis ismertetőt erről a két csodás növényről is, melyekről sajnos kevés szó esik.
Pedig igen csak hasznos növények, majd mindjárt meglátjuk, miért is, és számtalan módon lehet variálni az elkészítésüket.
Még én is csak most ismerkedem velük, de feltétlenül használni fogom őket a későbbiekben is!

A Köles

A köles a legtáplálóbb gabonaféle, amelynek fogyasztása a kenyérgabonák megjelenésével Európában erősen visszaszorult - ám Ázsiában és Afrikában napjainkban is fontos élelmiszer.

Főleg kásaként közkedvelt, de kenyér is készíthető belőle, búza- vagy rozsliszttel keverve. Felhasználható még lepény- és palacsintasütésre, és mivel jól duzzad, ételek sűrítésére.
Lisztérzékenyek számára egyes országokban engedélyezik, de van, ahol még nem foglaltak állást a kérdésben.

Egészséges, mert...

-Az egyetlen gabona, amelyik teljes értékű fehérjéket tartalmaz és amelyik lúgos kémhatású, emellett értékes telítetlen zsírsavakat és kevés keményítőt tartalmaz.
Nem okoz gázképződést, könnyen emészthető.
-Gazdag vitaminokban és olyan ásványi anyagokban, mint a fogakat védő fluor, a haj, a bőr, a körmök, a szem és az érfal egészségét védő szilícium.
-A népi gyógyászat adatai szerint, a köles rendszeres fogyasztásával megelőzhető a megfázás, influenza és a bronchitisz.

A legősibb termesztett gabonaféle.
Kínából származtatják és kb. 10000 éves múltra tekint vissza.
Az ó- és középkori Magyarországnak is legjelentősebb gabonája volt.
A kenyérgabonák megjelenésével fogyasztása fokozatosan visszaszorult, a XVIII – XIX. századtól szinte teljesen megszűnt Európában.
A világon a népesség 1/3-ának még ma is a köles az alapélelme. Afrikában, Indiában, Ázsiában ma is termelik és minden nap fogyasztják.

Élettani hatásai:

-Rendszeres fogyasztása rákmegelőző hatású, késlelteti az öregedési folyamatokat, erősíti a látást, kiváló vashiányos állapotoknál, savtúltengésnél.
-Gyulladáscsökkentő, szabályozza a vércukorszintet és a zsíranyagcserét.
-Karbantartja az erek falát, az emésztőrendszert.
-Megelőzi a fogszuvasodást és segít a fogak zománcának megvédésében.
-Sok szilíciumot tartalmaz, ami a szervezet védekező képességét fokozza.
-Tartalmaz még nátriumot, kalciumot, magnéziumot, foszfort és vasat, ill. B karotint, B1 és B2 vitamint.
-A köles az egyetlen gabonaféle, amely teljes értékű fehérjék mellett 7 aminosavat tartalmaz és lúgos kémhatású, ezért különösen alkalmas betegeknek és növésben levő fiataloknak, gyermekeknek.
-Kovasav tartalmának köszönhetően a bőrt rugalmassá, a hajat fényessé, a fogakat, körmöket erőssé teszi, könnyen emészthető.
-Magas a fűtőértéke, sok szerves sót és rostanyagot tartalmaz.
-Vese és hólyaggyulladásra is jól alkalmazható, a lép gyógyszereként ismerik.

A kölesben valójában minden megvan, amire szervezetünknek szüksége van: szénhidrátok (72%), fehérjék (10%), zsírok (3%), ásványi anyagok (2,5%) és B-vitaminok.
Az ásványi anyagok közül legtöbb benne a kálium, ami a szívizom ritmusát és működését szabályozza, majd megtalálható benne a sejtek regenerálódásához szükséges magnézium és a vas, valamint a szellemi munkához szükséges foszfor, ami egyben védelmet nyújt a depresszió és fáradtság ellen is.
A köles rendszeres fogyasztásával megelőzhetjük a megfázást, influenzát és a bronchitiszt.
Emellett erősíti a hajat, a körmöket, véd a fogszuvasodástól és biztosítja a szép arcbőrt.

Tehát együnk-együnk kölest!!!!!!!!!!!

(innen innen és innen hoztam ezen értékes információkat)


A hajdina

Bár a keserűfű-félék családjába tartozik, mégis a gabonafélékhez sorolják, hiszen barnás-feketés terméshéjjal borított, három-élű, legömbölyített gúla alakú szemtermését a búzához hasonlóan fogyasztják.

Őshazája Ázsia, Közép-Európába csak a középkorban, a hódító mongol és török néptörzsek közvetítésével jutott el. XVII. századi fénykorát követően európai termesztése a burgonya és a búza térhódításával fokozatosan visszaszorult. Sajnálatos tény, hogy a napjainkban hazánkban termelt mennyiség mintegy 90%-a külföldi, elsősorban francia és német exportra kerül, az itthoni fogyasztás csak most kezd fellendülni.

Táplálkozás-élettani, illetve a különböző kórképek diétájába való beépíthetősége szempontjából a hajdina magja mind makro-, mind pedig mikroelem összetevőit tekintve kiváló beltartalmi értékekkel rendelkezik.

Rosttartalma más gabonafélékhez viszonyítva kiemelkedően magas.
Ennek jelentőségét alátámasztja az OÉTI 1992-1994 között végzett felmérése, mely szerint a hazai lakosság szénhidrát- és ezen belül, élelmirost-fogyasztása messze elmarad a nemzetközi ajánlásokban szereplő értéktől. Jelentős élelmirost-tartalma miatt, a bél-perisztaltika növelése és a tranzitidő lerövidítése révén hatékonyan alkalmazható a népbetegségnek számító székrekedés étrendi kezelésében, és egyes daganatos megbetegedések (pl. vastag- és végbélrák) megelőzésében is.
A fokozott rostbevitel koleszterin-szintet csökkentő hatása már régóta ismert és bizonyított.
Egyes esetekben (pl. epekövesség) a magasabb élelmirost-tartalmú nyersanyagok a beteg egyéni tűrőképességének figyelembevételével használhatók fel.

Zsírtartalmán belül a telítetlen zsírsavak rendkívül magas, mintegy 77%-os arányt képviselnek.
A hajdina rendkívül magas kalcium- és magnéziumtartalommal rendelkezik.
Előnye még kifejezetten alacsony nátrium és viszonylag magas káliumtartalma is, így sikeresen építhető be a nátriumbevitel korlátozásával járó magas vérnyomásos diétába. Magas rutintartalma miatt már őseink is gyógynövényként használták a hajdinát a magas vérnyomás kezelésére.
A nyomelemek közül vasban, rézben és cinkben bővelkedik. Igen értékes vitaminforrás, hiszen szinte az összes B-vitamin fajtát tartalmazza, e mellett E-vitamin tartalma is jelentős.

A hajdina antioxidáns hatású flavonoid és rutin (P-vitamin) tartalma miatt kapilláris vérzések, és a sugárterápia okozta egészségkárosodások esetén is javasolható jótékony élelmiszer.

Glikémiás indexe 55-59%, magas élelmirost-tartalma következtében szénhidrátjai lassabban szívódnak fel, így vércukoremelő hatása kevésbé kifejezett, mint a búzalisztből készült fehér kenyérnek és péksüteményeknek (pl. zsemle).
Ráadásul az élelmi rostok növelik a szervezet inzulin-érzékenységét is, így a hajdina fontos alkotórésze lehet a cukorbetegek diétájának is.
A fehérlisztből készült termékek kiváltása érdekében a hajdina a Candida albicans fertőzöttek étrendjének is részét képezheti, mivel fedezheti a kórképben megnövekedett B-vitamin- és nyomelem-szükségletet is.

A hajdina magas diétás rosttartalmánál fogva jól beilleszthető a fogyókúrázók energiaszegény diétájába. A rostok ugyanis csökkentik a tápanyagok felszívódását, a gyomor ürülési sebességét és az éhségérzetet.

A hántolt hajdinaszemeket egyes helyeken főzés előtt megpörkölik, ami a belőle készült ételeknek kellemes dió ízt és illatot kölcsönöz.
A főzési idő lerövidítésére elkészítés előtt néhány órára be is áztathatjuk, majd kását, köretet, levesbetétet készíthetünk belőle, de felhasználhatjuk tészták, gabona fasírtok, sütemények, palacsinták és egyéb finomságok készítéséhez is.
Évszázados megfigyelés, hogy a hajdina a leginkább melegítő hatású gabona, így fogyasztását a népgyógyászatban különösen a hűvösebb hónapokban javasolták.


(a szöveg innen származik)

2008. február 3., vasárnap

Savanyú káposzta leves

.

Látom, gyűlnek a levesek (is), hoztam én is egyet...
Ez a leves amellett, hogy a fogyókúrába jól beilleszthető, egy speciális diétához is kitűnő, ez pedig a candida diéta, melyre sajnos úgy veszem észre egyre nagyobb szükség van...
Röviden erről csak annyit, hogy ebben a diétában, különösen figyelni kell arra, mit ehetünk és mit nem.
Főbb tiltólistás ezen esetben a cukor - bármilyen fajtája, formája-, az élesztős , a fehér lisztes és a tejtermékek nagy része.
Erről bővebben olvashattok a blogomban is.

Savanyú káposzta leves

Hozzávalók:

- 1 vöröshagyma
- 3 gerezd fokhagyma
- 20 dkg savanyú káposzta
- 1 db krumpli
- só, bors, pirospaprika, kömény, babérlevél
- 1 kis db sárgarépa
- egy kevés levestészta
- petrezselyem levél
- natúr joghurt

A hagymát felaprítjuk, olajon üvegesre pirítjuk, majd a fokhagymát is.
A káposzta levét kissé kinyomkodjuk, de ne mossuk le!
Hozzáöntjük a hagymához, majd kicsit összepirítjuk vele.
Felöntjük 1 l vízzel, felforraljuk.
Hozzáadjuk a sót, borsot, pirospaprikát, ízlés szerint köményt és a babérlevelet.
Belereszeljük nagy lyukú reszelőn a nyers , meghámozott krumplit.
Beledaraboljuk a tisztított , aprított sárgarépát.
Lefedve takarékon kb. 40 percig főzzük.
A főzési idő közepén beleteszünk egy kevés levestésztát (de ez el is hagyható), és a petrezselyem levelet.
Ha túl savanyúnak találnák, tegyünk hozzá natúr joghurtot, sokkal ízletesebb is lesz tőle!

2008. február 1., péntek

Pár gondolat a cukorról...

.


Mint minden diétában, alapvető dolog a cukor elhagyása, vagy helyettesítése.
Mondhatjátok, pont én beszélek , hisz ha benéztek hozzám, feltűnő lesz hogy nálam eléggé sok a sütemény, torta, édesség... nos igen, nem is vitatom, DE!!! azon vagyok, hogy próbáljam ezt a dolgot kiküszöbölni, azaz helyettesíteni és egy minden tekintetben egészségesebb életmódot találni magam és családom számára.
Ez értendő nem csak a cukor, hanem minden egyéb pl. fehér liszt, mesteréges ízesítők, egyebek leváltására is. Már egy ideje próbálkozom, és azt hiszem, ha lassan is, de haladok! Haladjunk tehát együtt! :-)

Visszatérve a témánkhoz, szerintem nem árt egy kicsit jobban is elmélyülni a cukor és édesítők témakörében, hisz ha nincs meg az alap, mire építsünk? Mert itt nem csak a diétáról, hanem egy egészségesebb életmódról (is) lenne szó!

Ha van egy kis időtök, érdemes elolvasni!

Tehát a cukorról:

A természetes szénhidrát az egyik fő táplálékunk, ezzel szemben a finomított cukor számos betegség forrása.
A legfőbb ok, amiért ártalmunkra van, az, hogy a természetben előforduló növények cukortartalma lényegesen alacsonyabb, mint a bolti fehércukoré.

Étkezési cukorként a cukorrépából előállított répacukrot ismerhetjük.
Ebből több termék készül, például a kristálycukor, porcukor, kockacukor, illetve különböző édességek tartalmazhatják.
Európában ennek előállítása a legolcsóbb, ezért ez a legelterjedtebb.
Melegebb éghajlatú területeken a nádcukor az elterjedt, amit cukornádból állítanak elő, illetve ismert még a juharcukor, amit északi országokban a juharfa nedvéből nyernek.
Kémiailag mindhárom cukorfajta teljesen egyforma, csupán a kiindulási növényekből a gyártás során megmaradó szennyezőanyagok okozzák a különbségeket.

Többnyire sportolók használják a kémiailag egyszerűbb szerkezetű, könnyebben emészthető és élettanilag jobb tulajdonságokkal bíró szőlőcukrot vagy krumplicukrot.
Ezenkívül megemlítendőek még a különböző gyümölcscukrok, amelyeket a gyümölcsökből vonnak ki, valamint a tejcukor, amelyet gyermektápszerek készítésére használnak és tejből állítanak elő.

A cukrot amelyet ma minden háztartásban megtalálunk, nem is olyan nagyon régen használják általánosan.
Száz-százötven évvel előtt még csak a gazdagabb családok használták, még régebben csak a királyok asztalán volt található.
Korábban csak a mézet használták az ételek édesítésére.

A kereskedelemben kapható cukorfajták

1. Répacukor

Fehér cukor
Más elnevezései: asztali cukor, finomított cukor, répacukor.
A finomított cukrot a répa levéből nyerik.
Amint kivonták a cukorrépából, nagyon komoly eljárásokon megy keresztül, míg fehér, kristályos anyag nem lesz belőle.
A kereskedelemben gyakran használják, mert a legédesebb termék az összes közül.
Fajtái: kristálycukor, kockacukor, porcukor.

2. Barna cukor

Ugyanolyan eljárással készül mint a fehér finomított cukor, csak melasz hozzáadásával.

3. Nyers cukor (nádcukor)

Finomítatlan, ami azt jelenti, hogy teljesen természetes termék, melynek előállításánál a cél az, hogy megőrizzék a nádcukor eredeti melasztartalmát.
Ez a fő különbség, ami a nádcukornak egy különös aromát és egy jellegzetes színt biztosít.

4. Szőlőcukor vagy krumplicukor

Ez egy egyszerű cukor ,amelyet a burgonya hidrolízisével, azaz a keményítő lebontásával lehet előállítani.
Ezt a folyamatot ipari méretekben rendszerint a keményítő híg savval, nyomás alatt történő főzésével érik el.
Az így nyert oldat bepárlásával kapják a lehűtés után, a kristályosan megdermedt terméket.
A szőlőcukrot a sejtek közvetlenül tudják energiaforrásként felhasználni.
Édességekben is megtalálható, főleg energiaszeletek édesítésére használják

A rendszeres cukorfogyasztás hatása

A cukor az emésztés során erjesztő hatású, amikor is ecetsav, szénsav és alkohol keletkezik.
Az ecetsav, de főleg az alkohol nagyon erős romboló hatású a bél membránjaira.
Az alkohol még a vesét is roncsolja, kihatással van az idegrendszerre.
A cukor-fogyasztás savasító hatást vált ki, ennek ellensúlyozására a testben már meglevő ásványi anyagokat kell a szervezetnek előszednie hogy kiigazítsa a pH egyensúlyt.
Például nátriumot, káliumot, magnéziumot, kalciumot.
Rendszeres cukor-fogyasztásnál a test kénytelen például a hiányzó kalciumot már a saját csontjaiból is előszedni, ezzel csontritkulást okozva és súlyosbítva a fogszuvasodást, amit eredetileg a cukor erős savassága váltott ki.

A túl sok cukorfogyasztás hatása

A túl sok cukor fogyasztása végül is minden szervre kihat.
Eredetileg a májban halmozódik fel és a máj megduzzad.
Ha a máj elérte a növekedésének felső határát, akkor a felesleges cukor visszakerül a vérbe zsírsavak formájában.
Ezek a test minden kevésbé aktív helyein (has, ülep, csípő, combok stb) rakódnak le, majd az aktív szerveken (szív, vese).
Az egész testet igénybe veszi, a vérnyomás is megváltozik.
A vörös vértestek minősége romlik, a fehér sejtek száma túlságosan is megnő, ami lassabb szövetnövekedéshez vezet.
A test ellenálló képessége leromlik, mikróbák terjedését idézve elő.
A B vitamin készlet is leapad, mert a cukor-fogyasztás a B vitamint termelő hasznos bél-baktériumok pusztulását váltja ki.
A hasnyálmirigyre is meglehetõsen károsan hat, mert túldolgoztatja azt és ezáltal kiteszi más zavaró reakcióknak.

Minden túlzott cukor-fogyasztó népcsoport az átlagosnál rövidebb életű.
Gondoljunk erre amikor legközelebb édességet szeretnénk vásárolni saját magunknak, gyermekeinknek, vagy ajándékba!

Akkor mit szabad enni?

Szerencsére a természetes cukrok, amik gyümölcsökben, zöldségekben vagy a mézben vannak, nem károsak, mert saját természetes környezetükben vannak.
Ha szükségünk támad édességre, akkor fogyasszunk szezonális gyümölcsöket, édesítésre használható a hőhatás nélkül kivont méz.

Ha további édességre vágynánk, akkor fogyasszunk datolyát, mazsolát, szárított fügét.

Csokoládé helyett fogyasszunk carob porból készített édesítetlen "csoki"-t, ami szinte ugyanolyan ízű, színű és nem káros.

Ha mindenáron édesítőszert kívánunk használni, akkor használjunk természetes úton előállított stevia-t (magyarul sztívia).
Ez a növény Paraguayból és Brazíliából származik, leveleibõl készült csipetnyi örlemény egy teáskanálnyi cukrot képes helyettesíteni.
Cukorbetegek is fogyaszthatják, sőt a dán Aarhus Egyetem több tanulmánya szerint a 2-es típusú cukorbaj ellen is hatásos.
Néhány ázsiai országban, ahol egészségügyi okokból nem használnak aszpartámot, stevia helyettesíti azt, például a diétás kólában is.
Az amerikai FDA meg éppen ellenkezőleg rendelkezik, a sztíviát korlátozza és az aszpartámot védelmezi, ezzel is kimutatva profitérdekeltségeit.

Vagy használjunk Xylitol-t (magyarosítva Xilit), ami szintén egy természetes és teljesen biztonságos édesítőszer, nyírfakéregből készül, de számos gyümölcsben is megtalálható. Ugyanolyan édes mint a cukor és nincs semmilyen mellékíze.
A xylitol nemcsak hatásosan helyettesíti az édesítőszereket, de jótékony hatást fejt ki a fogakra és a fogínyre.
Lassabban szívódik fel, alig befojásolja az inzulin-szintet és ezért cukorbetegek is fogyaszthatják. 40%-al kevesebb kalória is van benne mint a cukorban.
Stabilizálja a hormon-szinteket és alapvetően jótékony hatással bír az egészségre.

/-az eredeti cikk (és a fotó is) a wikipédiából és a diabetesnet.eu -ról származik.-/

szerintem jó ezekről a dolgokról tudni, és ha végig elolvastátok, eléggé elgondolkodtató is!
Kér valaki egy kis cukrot? ;-)

----------------------------------------

látom, többeteket is érdekel a stevia, ezért hozok pár linket róla!

http://stevia.uw.hu/index.html

http://www.steviashop.hu/

http://sztivia.lap.hu/