A sárgarépa

A sárgarépáról igazán elmondhatjuk, hogy mindennapi eledeleink egyike, holott önálló ételként tulajdonképpen ritkán fogyasztjuk, annál inkább ételeink alkotórészeként. A gyökérfélék (sárgarépa, petrezselyem, cékla, torma, retek stb.) közül táplálkozás-élettani szempontból a sárgarépa jelentősége a legnagyobb.
Mivel vízben nem oldódó rostokat is tartalmaz a sárgarépa, hasznos tulajdonságai is érvényesülnek az emésztés folyamatában. Rendszeres fogyasztása kiegyensúlyozott bélműködést eredményez.
Mindezeken túl a sárgarépa kellemes ízű, rengeteg formában felhasználható, szinte nélkülözhetetlen, jellemző nyersanyaga a magyar konyhának. Alacsony energiaértéke 218 kJ (52 kcal) is hozzájárul ahhoz, hogy számos diétában fogyasztható, így pl. fogyókúrában, szív- és keringési betegségekben. Kedvező rosttartalma miatt emésztőszervi megbetegedésekben is hasznos. Mivel C-vitamin-tartalma sem elhanyagolható (20 mg/100 g), és illóolaj-tartalma miatt íze igen kellemes, a legtöbb diétás étrendben fogyasztható, hasznos nyersanyag. A sárgarépa karotintartalma az ételek elkészítése során sem szenved jelentős veszteséget, mindössze 10–15%-ra tehető ez az érték. A nyers állapotban fogyasztott sárgarépánál természetesen még ennyi veszteséggel sem kell számolni. Éppen ezért helyes, ha nyers saláták alkotórészeként is fogyasztjuk. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy a főtt sárgarépa emészthetősége sokkal kedvezőbb.

Éppen azért, mert ilyen kiváló tulajdonságai vannak, vétek lenne, ha csak a hús- vagy más levesbe főtt répát tudnánk elképzelni ételként. Ráadásul egész évben kapható, elérhető áron. Ilyenkor, tél vége felé szükségünk van vitamindús ételekre, már mindenki tudja, hogy maga a sárga szín is kedvezően hat még a hangulatunkra is.
A hagyományos sárgarépa-főzeléket gyerekkoromban meg sem ettem, most sem a kedvencem. De nagyon sokféle módja van még az elkészítésének azokon kívül, amiket már eddig is ajánlottam – ezen a helyen is.
Például nagyon jó szívvel ajánlom a tejszínes répát, valamint a gratinírozott (csőben sült) változatot; mindkettő alkalmas akár hús mellé, akár önmagában.
Jó étvágyat kívánok hozzá.