A kelkáposzta a fejes káposzta közeli rokona, fodros levelekkel. Minél sötétebb a kelkáposzta, annál jellegzetesebb az íze.
Ez az értékes főzeléknövény az év minden időszakában kapható. Megbecsülendő ásványianyag-tartalma, markáns íze, étvágygerjesztő szép színe.
A zsenge kelkáposztából kitűnő saláták készíthetők, ízes lében főzött levelei bundázva, rántva is kitűnőek, ha egy kis tartármártást is kínálunk hozzá. Számtalan önálló étel is készíthető belőle és lehet újszerű színfolt, egy eddig kevésbé ismert ízvilág terített asztalunkon.
A kelkáposzta (a káposztafélékkel egyetemben) kitűnő rákellenes élelmünk. A növényben nagy mennyiségű béta-karotint találunk. Ez lényegesen elősegíti az immunrendszer működését, és ezzel az egész szervezet védelmét. Gyulladásos betegségekre is ajánlják a kelkáposztát, hiszen a benne található A-vitamin hasznosítását E-vitamin-tartalma még jobban elősegíti. B-vitamin-tartalma pozitív hatással van az emésztésre és az idegrendszerre. Ha a B-vitaminhoz csatlakozik még egy-két ásvány (mint a magnézium és a mangán), akkor többszöri fogyasztás után kiegyensúlyozott személyiségnek érezzük magunkat. És a kelkáposztában egyszerre van meg a B-vitamin és a szükséges ásványi csatlakozók.
Előnye még hogy nátriumban szegény, és 100 gramm energiaértéke csak 30 kcal.

Hozzávalók:
25 dkg kelkáposzta
1 marék dió
1 ek dióolaj
1 ek málnás balzsamecet
só
frissen őrölt bors
A káposztát falatnyi darabokra vágom és dióolajon lefedve megpárolom. Sózom, frissen őrölt borssal megszórom, majd tálaláskor csepegtetek rá málnás balzsamecetet.
Az okos infok a kelkáposztáról az origo-ról származnak.