Reform mézessütemény ünnepekre

Ezzel a képpel és recepttel kívánok kellemes ünnepeket mindenkinek!

Reformosítás – ami az előző részből kimaradt

Ma sütöttem egy újabb reformosított sütit (kép és recept hamarosan), s közben eszembe jutott még egy pár dolog (az előző rész itt olvasható):

• Egy jó hír az elejére: Tapasztalatom szerint a teljes kiőrlésű vagy Graham lisztből készített tésztákkal könnyebb dolgozni, még lágyan sem ragadnak úgy, ezért például nagyon gyakran ki tudom nyújtani alálisztezés nélkül is. Időnként persze felveszem a nyújtódeszkáról és forgatom, de ha nem tapad oda durván, akkor már nem lisztezem pluszban.
• Több helyen is olvastam már, hogy csak teljes kiőrlésű lisztből keserű lenne a kenyér: nem tudom, mire alapozza a kijelentést a szerző, nekem még sosem lett az, pedig csak ilyen lisztből szoktam sütni. Valami más lehet ott a baj :)
• Mint ahogy az sem igaz, hogy barna lisztből nem kel meg olyan szépen a tészta. Elegendő időt adva neki élesztővel és kovásszal is sikerülni szokott. Sőt, még a kenyérsütőgép fénykorában jártam úgy, hogy a normál adag Graham lisztes kalács tésztája kifutott az edényből (tényleg nem kelt meg eléggé :) Ami ezeknél a tésztáknál fontos, hogy búza alapú liszt legyen (amiben van sikér), vagy pedig a rozsliszthez külön kell egy kis sikért tenni. A sütőpor vagy szódabikarbóna meg ugyanúgy lazít bármilyen összetételű tésztát.
  
• Ha valamibe zsemlemorzsa kell, azt is házi, teljes kiőrlésű kenyérből készítem. Süteményekbe gyakran jó az „édes morzsa” is, ami meg ledarált kalácsmaradék. Tehát ha úgy látom, hogy nem fog elfogyni a pékáru, akkor szellős helyen, időnként átforgatva megszárítom, aztán ledarálom (avagy mire használja a vegetáriánus a húsdarálót? :)

Nem süti, de "fehér liszt kiiktatása" tárgykör:

Levesek, főzelékek, szószok, krémek, stb. sűrítése liszt nélkül:

• ha megoldható, egyszerűen nem engedem bő lére, illetve beforralom az ételt, és probléma kikerülve :)
  
• amikor tisztított krumplit főzök, a levét nem öntöm ki – ez a keményítős víz remek levesalap, és nem igényel egyéb sűrítést
• saját anyagával sűrítés: a megfőtt étel egy részét összeturmixolni, majd visszatenni
• nem túl bő lében főzött hüvelyesek (szárazbab, lencse, stb.) is sűrítik a levet
• zabkorpával
• zab- vagy egyéb gabonapehellyel
• ha a szín is fontos: zabpehelyliszttel
  

Levesbetét ötletek fehér lisztes tészta helyett:

• nem csak fehér lisztből, hanem teljes kiőrlésűből vagy zabpehelylisztből is lehet tésztát gyúrni (utóbbi még nem is barna), ugyanúgy formázni, szárítani, használni
• egyik kedvencem a csurgatott tészta: fehér helyett Graham liszttel folyós nokedlitésztát készítek, belecsurgatom a majdnem kész, forró levesbe, és nem keverem meg azonnal
• zöldséglevesbe nagyon bevált, hogy inkább valamilyen magot, legtöbbször árpagyöngyöt és/vagy apró szemű szárazbabot rakok bele
• ha elég tartalmas a leves, akár ki is lehet hagyni belőle a „szénhidrátbombát”

(eredetileg a Tündérkonyhámban)

Hagyományos sütireceptek reformosítása

Gyakran előfordul, hogy régi, jól bevált, vagy épp jónak tűnő új, de hagyományos sütireceptet szeretnék reformosan elkészíteni. Teszem ezt azért, mert már jó ideje kiiktattam a fehér lisztet meg a cukrot a konyhámból (Norbi elévülhetetlen érdeme), viszont ez nem jelenti azt, hogy lemondanék a finom csemegékről. Most megpróbálom csokorba szedni, hogy mit is követek el az eredetiből kiindulva, hogy egy könnyedebb, egészségesebb változat kerüljön az asztalra.

A liszt alapesetben teljes kiőrlésű búzaliszt vagy Graham liszt lesz. Számomra úgy tűnik, hogy kekszekhez, linzertésztákhoz inkább a teljes kiőrlésű liszt, kelt tésztákhoz meg inkább a Graham a nyerő – nem tudom, van-e ésszerű magyarázata, vagy csak én érzem így. De ha éppen nincs a megfelelő fajta liszt itthon, akkor sincs tragédia, simán megoldom a másikból.

A fehér liszthez képest azt kell mindenképpen figyelembe venni, hogy ezek a lisztek több folyadékot vesznek fel, így ugyanolyan állagú tésztához vagy növelni kell a folyadék mennyiségét, vagy csökkenteni a lisztét. Emiatt nem is szoktam pontosan méricskélni, mert úgyis a tészta állaga a döntő. Persze korábbi tapasztalataim alapján van némi elképzelésem, hogy milyennek kell lennie mondjuk egy kelt tésztának, egy keksznyomós keksz tésztájának vagy épp egy muffintésztának.

A másik nyilvánvaló különbség a szín, ami mondjuk egy kakaós vagy fahéjas dolognál nem is látszik, de adott esetben zavaró lehet. Ott lép be a képbe a zabpehelyliszt vagy a kukoricaliszt, amit a lisztmennyiség egy része, illetve adott esetben akár egésze helyett használok. Így lesz mégis sárga az, aminek a tojássárgájától annak kell lennie.

De nem riadok vissza a liszt nélküli megoldásoktól sem, amikor például zabpehely, zabkorpa vagy épp darált dió adja a vázat a liszt helyett.

A cukor helyett mostanában már édesítőszert is egyre ritkábban használok, inkább mézzel (esetleg barnacukorral) készítem az ételeket. Ráadásul az évek során úgy alakult az ízlésem, hogy mindent sokkal kevésbé édesen kedvelek, mint ahogy az „átlag közízlés” elvárná (akadnak is emiatt kellemetlen esetek, de már megszoktam). Így nem csak a „porcukorral meghintjük”, „cukormázzal bevonjuk”, stb. című lépéstől tekintek el, hanem a tésztát, illetve töltelékét is sokkal kevésbé csinálom édesre.

Sőt, ha sok aszalt gyümölcs, mazsola vagy alapból édes gyümölcs (mondjuk banán, szőlő, jó érett bármi) van benne, akkor attól sem riadok vissza, hogy egyáltalán ne édesítsem még pluszban. Vagy amibe illenek ezek a természetesen édes hozzávalók, abba inkább berakom ezeket, és ennyit az édesítésről.

A különféle mézek sem egyformán édesek, úgyhogy itt tényleg csak az óvatos adagolás és a kóstolgatás segít. Amíg nincs sütőpor vagy szódabikarbóna a tésztában, addig nyersen is kellemes ízűnek kell lennie.

De ha kétségeim támadnak, akkor inkább alulédesítem, mert ez még mindig könnyebben korrigálható a végén mondjuk egy öntettel vagy hozzá fogyasztott édes lekvárral/itallal, mintha gyári sütiket idézően túl édes lenne. Egyébként is kedvelem az olyan sütiket, ahol utólag, egyénileg szabályozható az édesség (így édesszájú barátaim sem csak udvariasságból esznek nálam egy-egy kis darabot).

Ami biztos: az élesztős tésztáknál nem fogyókúráztatom az élesztőt édesítővel – különben is kevés cukor szokott kelleni beléjük, mézzel helyettesítve teljesen rendben van. A másik, hogy az édesítő nem karamellizálódik, ezért ha ilyesminek kell majd történnie, oda mindenképpen gyümölcscukrot vagy barnacukrot szórok. A gyümölcscukrot tényleg mértékkel, mert sokkal intenzívebben édes, mint a répacukor.

A lekvár, dzsem, befőtt, stb. típusú hozzávalókat is a házi készletből rakom hozzá, amit természetesen „reformosan” készítettem. Ízletes, érett gyümölcsből készítve ezekhez is kevés édesítés kell pluszban, ha kell egyáltalán.

A legtöbb hagyományos recept jól működik így is, amiben meg valami speciális tulajdonság miatt fontos lenne a sok cukor, az az én „elrontott” ízlésemnek amúgy sem vonzó :)

Ha kedvet kaptál a reformosításhoz, akkor a fentiek szellemében átalakított konkrét receptekért nézz szét a blogomban. Meg kísérletezz bártan - a tapasztalat azt mutatja, hogy ha nyersen nem gyanús, akkor készen is finom lesz a tészta. Jó sütést, jó csemegézést!

(az írás lényegi része eredetileg a Tündérkonyhámban)

Vasárnapi reggeli

Személyes történet egy borongós-napfényes vasárnap reggelről; ebbe a blogba illő receptekkel.

Ma reggel korán ébredtem, így élőben meg tudtam nézni a Forma-1-es Ausztrál Nagydíj közvetítését. Örültem annak is, hogy a kedvenc pilótám nyert, de leginkább annak, hogy izgalmas versenyt láthattam. Remélem, az egész szezon ilyen lesz.

Közben azért a reggelit is kitaláltam, és leballagva a konyhába megtettem az előkészületeket. Megfőztem két tojást, meg egy tálban 10 dekányi teljes kiőrlésű lisztet simára kevertem úgy 2 deci vízzel. No meg ittam egy bögre finom teát.

Aztán összeszedtem a zacskókat, hogy amint hideg vízbe raktam a megfőtt tojásokat, indulhassak a piacra. Szerencsére nem fújt a szél és nagyon hideg sem volt, úgyhogy kellemeset tekertem.

Aztán meg jól bevásároltam, azt is, amit terveztem, meg olyat is, amit nem, de jó alkalom kínálkozott. A kertbe lett málnavessző meg kardvirághagyma, a konyhába meg szárazbab és egy csomó finom zöldség: zeller, petrezselyemgyökér, padlizsán, paprika, paradicsom, lilahagyma, saláta. Meg az egyik nénitől kaptam egy csokor illatos ibolyát is, mert, mint mondta, olyan sokat szoktam nála vásárolni.

Hazaérve szétrakosgattam a szerzeményeket, aztán visszatértem a reggelikészítéshez. Egy tálban villával összetörtem úgy 15 dekányi feta sajtot, belekockáztam a két főtt tojást, daráltam rá egy kis borsot, majd pár kanál tejföllel krémesre kevertem. Az előkészített lisztes keverékhez adtam még egy kis olajat meg pici sót, majd felforrósított palacsintasütőben lepényeket készítettem belőle. Ezek kicsit vastagabbak, mint a palacsinta. Három darab lett.

Amíg ez sült, megmostam pár salátalevelet meg egy paradicsomot. A lepényeket megtöltöttem a fetasajtos krémmel, majd az egészet elrendeztem egy tányéron.


Készítettem róla pár amatőr képet, majd kényelmesen, jóízűen megettem. Közben pedig elgondolkodtam, hogy legközelebb a változatosság jegyében valamilyen más kencével töltöm majd meg a lepényeket. No meg azt is ki kellene találni, hogy a kertben hová ültessem a málnabokrokat...

(A lepény receptje a HarmoNetről való, a sajtkrémé meg Norbinak A karcsúság receptjei című könyvéből. Természetesen egyiket sem most csináltam először.)

(eredetileg a Tündérkonyhámban)

Pirított kelkáposzta dióval és málnás balzsamecettel

A kelkáposzta rokonai a fejes káposzta, brokkoli, kelbimbó, a leveles kel, de hasonló szálak kötik a kínai kelhez vagy a vörös káposztához is. Ameddig e rokonság valamennyi tagját az ételkészítés területén a legváltozatosabb módon felhasználják: salátának, köretnek, levesek készítéséhez, kitűnő előételekalapanyagai, addig a kelkáposzta szerepe kimerül a belőle készülő főzelék elkészítésével.
A kelkáposzta a fejes káposzta közeli rokona, fodros levelekkel. Minél sötétebb a kelkáposzta, annál jellegzetesebb az íze.

Ez az értékes főzeléknövény az év minden időszakában kapható. Megbecsülendő ásványianyag-tartalma, markáns íze, étvágygerjesztő szép színe.
A zsenge kelkáposztából kitűnő saláták készíthetők, ízes lében főzött levelei bundázva, rántva is kitűnőek, ha egy kis tartármártást is kínálunk hozzá. Számtalan önálló étel is készíthető belőle és lehet újszerű színfolt, egy eddig kevésbé ismert ízvilág terített asztalunkon.

A kelkáposzta remek csonterősítő. Kalciumtartalmát a szervezet ideálisan fel tudja használni a magnéziummal és a káliummal együtt. A kelkáposztában előforduló kálium a kalciummal együtt szabályozza a vérnyomást, valamint jótékonyan hat a szívizom működésére, a szabályos szívverésre.
A kelkáposzta (a káposztafélékkel egyetemben) kitűnő rákellenes élelmünk. A növényben nagy mennyiségű béta-karotint találunk. Ez lényegesen elősegíti az immunrendszer működését, és ezzel az egész szervezet védelmét. Gyulladásos betegségekre is ajánlják a kelkáposztát, hiszen a benne található A-vitamin hasznosítását E-vitamin-tartalma még jobban elősegíti. B-vitamin-tartalma pozitív hatással van az emésztésre és az idegrendszerre. Ha a B-vitaminhoz csatlakozik még egy-két ásvány (mint a magnézium és a mangán), akkor többszöri fogyasztás után kiegyensúlyozott személyiségnek érezzük magunkat. És a kelkáposztában egyszerre van meg a B-vitamin és a szükséges ásványi csatlakozók.
Előnye még hogy nátriumban szegény, és 100 gramm energiaértéke csak 30 kcal.

Hozzávalók:
25 dkg kelkáposzta
1 marék dió
1 ek dióolaj
1 ek málnás balzsamecet
só
frissen őrölt bors
A káposztát falatnyi darabokra vágom és dióolajon lefedve megpárolom. Sózom, frissen őrölt borssal megszórom, majd tálaláskor csepegtetek rá málnás balzsamecetet.

Az okos infok a kelkáposztáról az origo-ról származnak.

Karcsúságbarát kókuszgolyó

Már évek óta az alábbi recept szerint készítem ezt a népszerű csemegét. Nincs benne fehérlisztes kekszmorzsa, margarin és cukor, így még Norbi szerint is egész nap fogyasztható :)

Meghámozok 2-3 zöldalmát (30 dkg), apróra reszelem, majd kanállal hozzákeverek 10 dkg zabpelyhet, 6 dkg kókuszreszeléket, 1-2 teáskanál holland kakaóport (nem cukrozott!), 1 teáskanál rumot vagy pár csepp rum aromát, őrölt fahéjat és folyékony édesítőt ízlés szerint (vagy mézet, de akkor picit több zabpehely kell bele). Most még lágynak tűnhet a keverék, de ez nem baj, mert pár órát állni hagyom a hűtőben (akár egy éjszakára is be lehet rakni), hogy a zabpehely megszívhassa magát nedvességgel. Utána falatnyi golyókat formázok belőle, meghempergetem őket kókuszreszelékben, és akár tálalható is. Ha netán nem fogy el azonnal, hűtőbe rakom a maradékot. Ebből a mennyiségből 20-22 darab szokott lenni. Extraként meggyet is lehet a közepébe rakni.

(Forrás: Schobert Norbert: A karcsúság receptjei)

Utólagos kiegészítés: Kreatív olvasóim így és így is készítették már.

Csirkemell zöldbabbal

Nem először főzök ilyet, de azért néha szabad ismételni. Most – azon kívül, hogy szeretem – azért vettem újra elő, mert nagyon remélem, hogy hamarosan lesz a piacokon friss, új zöldbab, és így már bátran el merem használni a tavaly befagyasztottat.

Szerintem remekül beleillik egy súlycsökkentő diétába, ha még fokozni akarjuk, akkor tejföl helyett joghurttal készítsük.

Cikkajánló

Találtam egy (szerintem) érdekes cikket az nlcafén, szerzője a low carb diéta mellett érvel. Az én véleményem továbbra is az, hogy aki diétába, illetve életmódváltásba akar fogni, tájékozódjon minél több helyen, aztán válassza ki a számára megfelelő módszert.